Kutatásom kimutatta, hogy a nők átlagosan 9 évet várnak, mielőtt segítséget kérnének a vizeletinkontinencia miatt.
Több mint 15 éve hallom ugyanazokat a kijelentéseket a nőktől:
"Azt hittem, ez normális a szülés után."
"Mindig szivárog egy kis vizelet, amikor köhögök."
"Abbahagytam a futást, mert szégyelltem magam."
"Csináltam Kegel gyakorlatokat, de nem segítettek."
A stresszinkontinencia világszerte több millió nőt érint. Ennek ellenére sok nő évekig nem kér segítséget. Csökkentik fizikai aktivitásukat, korlátozzák társasági életüket, és néha még szexuális életüket is.
Az egyik PubMedben publikált és indexelt tudományos cikkemben, a Barriers in Entering Treatment Among Women with Urinary Incontinence címűben azt találtam, hogy a nők a tünetek megjelenésétől számítva átlagosan körülbelül 9 évet vártak, mielőtt szakemberhez fordultak.
Ez hihetetlenül hosszú idő.
Ezen évek alatt sok nő abbahagyja a testmozgást, úgy szervezi az életét, hogy mindig legyen elérhető mosdó, vagy egyszerűen elfogadja a problémát "normálisnak".
Ez a tanulmány ráébresztett arra, hogy milyen fontos az oktatás, és mennyire fel kell számolnunk a medencefenék egészségét övező stigmát.
A téma később a PhD kutatásom középpontjába került, amely a medencefenék-diszfunkciók telemedicinával történő megelőzését és kezelését vizsgálta.
Ezen kutatás során jöttem rá, hogy a vizeletinkontinencia nem csupán a gyenge medencefenék-izmok problémája.
Mi a stressz vizeletinkontinencia?
A stressz vizeletinkontinencia a vizelet akaratlan szivárgása olyan tevékenységek során, amelyek növelik a hasüregben a nyomást.
Leggyakrabban a következő esetekben fordul elő:
• köhögés
• tüsszentés
• nevetés
• futás
• ugrálás
• edzés
• nehéz tárgyak emelése
Bár gyakori, nem szabad a szülés vagy az öregedés normális következményének tekinteni.
Mit vizsgáltam a PhD-m során?
A tanulmány a következőket tartalmazta:
• stressz vizeletinkontinencia tüneteivel küzdő nők,
• vizeletinkontinencia kialakulásának kockázatával járó nők,
• egy kontrollcsoport.
A résztvevők 12 héten át otthon végeztek medencefenék-izomtréninget egy mobilalkalmazáshoz csatlakoztatott biofeedback eszközzel.
Ez lehetővé tette számukra, hogy valós időben megfigyelhessék medencefenék-izmaik aktivitását.
Néhány résztvevő távoli felügyeletet is kapott egészségügyi szakemberektől. Rendszeres visszajelzést, támogatást és motivációt kaptak.
A második csoport önállóan edzett.
A tanulmány a következőket értékelte:
• vizeletinkontinencia tünetei,
• életminőség,
• medencefenék-izom ereje,
• állóképesség,
• izomkontroll,
• az edzésprogramhoz való ragaszkodás.
Legnagyobb meglepetés 1: A nőknek támogatásra van szükségük
A telemedicinális felügyeletben részesülő nők a felírt edzésprogram körülbelül 90%-át teljesítették.
A felügyelet nélküli csoportban a megfelelés mindössze 20% körüli volt.
A különbség figyelemre méltó volt.
A tanulmány megmutatta nekem, hogy a probléma gyakran nem a lustaság vagy a motiváció hiánya.
A nőknek szükségük van:
• támogatásra,
• kapcsolattartásra egy szakemberrel,
Ma pontosan ugyanezt látom az online programjaimban.
2. legnagyobb meglepetés: Az adatok ereje
Doktori kutatásom egyik legérdekesebb aspektusa a biofeedback, a mobiltechnológia és a telemedicina alkalmazása volt.
Először nem csak arra támaszkodtam, amire a résztvevők emlékeztek vagy amit bejelentettek a találkozók során.
Valós adatokat láthattam.
Láthattam, milyen gyakran edzettek.
Láthattam, mikor hagyták abba az edzést.
Láthattam, mely nők érték el a legjobb eredményeket.
Azt is láthattam, mennyire fontos a következetesség és a támogatás.
Ez volt az a pillanat, amikor elkezdtem megérteni az adatközpontú egészségügy értékét.
Már nem csak arról volt szó, hogy a nőknek gyakorlatokat adtunk.
Arról szólt, hogy megértsük, hogyan működik valójában minden nő teste.
Nemcsak az eredményeket, hanem az azokhoz vezető folyamatot is megfigyelhettem.
Ez a tapasztalat megmutatta nekem, hogy a medencefenék-terápia jövője nem kizárólag a gyakorlatokon alapul.
Hanem a személyre szabáson, a visszajelzésen, a technológián és az adatközpontú egészségügyön alapul.
3. legnagyobb meglepetés: Az erő nem minden
Sok éven át a medencefenék rehabilitációja elsősorban az izomerőre összpontosított.
Kutatásaim azonban valami nagyon érdekeset tártak fel.
A medencefenék izomparamétereinek és a vizeletinkontinencia tüneteinek összefüggését elemezve azt találtam, hogy az izom állóképessége mutatta a legerősebb összefüggést a javulással.
Az állóképesség, nem pedig az erő mutatta a legerősebb összefüggést a pozitív eredményekkel számos kulcsfontosságú intézkedésben.
Ez arra ösztönzött, hogy a medencefenék edzését sokkal szélesebb körben vizsgáljam, mint pusztán az erő szemszögéből.
Hiszen a mindennapi életben nem egy maximális összehúzódást végzünk.
Medencefenék-izmaink működnek:
• séta közben,
• futás közben,
• edzés közben,
• gyerekek cipelésekor,
• köhögéskor,
• tüsszögéskor,
• munka közben.
A legnagyobb meglepetés 4: A nők nem tudják ellazítani a medencefenék izmait
A projekt során az egyik legerőteljesebb élményt a résztvevőkkel folytatott beszélgetések adták.
Sok nő ekkor jött rá először, hogy a nap nagy részében felesleges medencefenék-feszültséget hordoz.
Az egyik résztvevő ezt mondta nekem:
"Két hónap elteltével rájöttem, hogy a medencefenék izmaim szinte egész nap feszültek. Most már nagyon gyorsan el tudom őket lazítani."
Ez a megfigyelés mélyen befolyásolta az edzéshez való hozzáállásomat.
Ma úgy gondolom, hogy az egészséges medencefenék izmoknak a következőknek kell lenniük:
• erősek,
• tartósak,
• jól irányíthatóak,
• képesek a teljes ellazulásra.
Hogyan változtatott meg a doktorim?
Visszatekintve, a doktorim sokkal több volt, mint egy kutatási projekt.
Ekkor kezdtem el másképp tekinteni a nők egészségére.
Rájöttem, hogy két azonos tünetekkel rendelkező nő teljesen eltérő megközelítést igényelhet.
Egyik nőnek az erőt kell javítania.
Egy másiknak állóképességre van szüksége.
Egy harmadiknak meg kell tanulnia az ellazulást.
Egy negyediknek minden másnál jobban van szüksége támogatásra és következetességre.
Ez volt az út kezdete a személyre szabott medencefenék-terápia felé.
Jobb életminőség
A tanulmány nemcsak a vizeletinkontinencia tüneteinek csökkenését mutatta ki.
Az életminőség javulását is kimutatta.
A résztvevők a következőkről számoltak be:
• nagyobb önbizalom,
• fokozott kényelem a fizikai aktivitás során,
• kevesebb szükség a napi betétekre,
• javult szexuális jólét,
• nagyobb testtudatosság.
Ez azt mutatja, hogy a vizeletinkontinencia nem csupán hólyagprobléma.
Ez a nő életének számos területét érinti.
Hogyan vezetett a doktorim a PelviCoach létrehozásához?
A doktorim megmutatta, hogy a nőknek több kell egy standard gyakorlatcsoportnál.
Szükségük van egy egyéni megközelítésre.
Tudniuk kell, hogy a kihívásuk a következőkhöz kapcsolódik-e:
• erő,
• állóképesség,
• izomkontroll,
• túlzott feszültség,
• vagy következetesség hiánya.
Ezek a megfigyelések inspirálták a PelviCoach létrehozását.
Azt akartam, hogy minden nő hozzáférhessen olyan edzéshez, amely a testéhez, igényeihez és adataihoz igazodik.
Mert a női egészség jövője nem a találgatásokról szól.
A test megértéséről.
Vizeletet szivárog, amikor köhög, nevet vagy fut?
Ne gondolja, hogy ez egyszerűen a szülés utáni élet vagy az öregedés normális része.
Sok esetben a megfelelően megtervezett gátizomtorna jelentősen csökkentheti a tüneteket és javíthatja az életminőséget.
Az IntimiFitness és a PelviCoach segítségével segítem a nőket abban, hogy jobban megértsék testüket, és egyéni igényeikhez igazodó edzésprogramokat válasszanak.
Mert a hatékony edzés a probléma valódi okának megértésével kezdődik.
Összefoglalás
Ha össze kellene foglalnom a PhD-kutatásom legfontosabb tanulságát, az ez lenne:
A vizelet-inkontinencia nem egyszerűen a gyenge izmok problémája. Ez funkcionális probléma.
Az egészséges gátizmoknak erősnek, kitartónak, jól kontrollálhatónak és ellazulásra képesnek kell lenniük.
És a nőknek több kell, mint edzés.
Tudásra, testtudatra és megfelelő támogatásra van szükségük.
PhD kutatásom kimutatta, hogy a megfelelően irányított edzés csökkentheti a tüneteket, javíthatja az életminőséget, és segíthet a nőknek visszaszerezni testük irányítását.
De a legnagyobb átalakulás nem akkor kezdődik, amikor egy nő erősebb összehúzódást hajt végre.
A legnagyobb átalakulás akkor kezdődik, amikor először érti meg igazán a testét.